A XX. századi magyar irodalom legfontosabb művei azok, amelyek a magyarság számára érthetővé teszik a század eseményeit, és a megadják ehhez lélektani hátteret. Közöttük is az egyik mérföldkő Ottlik Géza "Iskola a határon" című regénye. Ottlik Géza az a magyar író, akinek élete átível az egész XX. századon. E hosszú élet alatt ugyan csak kis írói életművet hagyott ránk, ennek főművét - a most hangoskönyv formában megjelenő regényét - azonban mindenkinek ismernie kellene. A mű egy század eleji, határ menti bentlakásos katonaiskolában játszódik, ahol a Monarchia hagyományai szerint a vakfegyelem áll mindenek előtt. A családjaiktól elszakított kiskamaszok belecsöppennek egy zárt világba, ahol a megaláztatások és fizikai kínok egész sorát kell már ilyen fiatalon megélniük. Az író saját élményeit használja fel a nyomasztó légkör ábrázolásához, hiszen maga is ilyen iskolába járt. Ami mégis reménysugár ebben reménytelennek tűnő helyzetben az az író humanizmusa és tisztelete az emberi méltóság iránt.